Minden tanuló nosztalgiával gondol – főként vissza 
– arra az épületre, amelyben hosszú éveket töltött el, amelyben tanult, vizsgázott, és ahol akár életre szóló barátságok is kötettek. Az iskolaépületek a tanulmányok befejezése után is összetartják a régi osztályt, hiszen elég csak elmenni mellettük és azonnal előtörnek az emlékek, a barátok és az életérzés, ami abban az időszakban betöltötte a mindennapjainkat. Az iskolaépületek tehát hasonló erővel bírnak, mint az a ház vagy lakás, ahol a gyermekkorunkat töltöttük.
A Magyar Üzletemberképző Szakgimnázium iskolaépületei nem hagyományos iskolaépületek. Nem iskolának épültek, és eredeti funkciójuk sem volt kapcsolatban – még „köszönőviszonyban” sem – az oktatási tevékenységgel. Sőt! De csak sorjában :
A kaposvári iskolaépület 1967-ben épült a szocializmus kellős közepén. Tervezője a Kossuth díjas Kampish Miklós, aki azóta is a monolit vasbeton (mint a mai modern üveg-irodaházak) szerkezetű épületben dolgozik, és iskolánk tantermeinek kialakításában fontos szerepet töltött be. Az épületben a földszinten és a második emeleten helyezkednek el tantermeink, amelyek kiváló adottságúak, és a nyáron „csupazöld” Rákóczi térre néznek.
A pécsi iskolaépület sokkal régebbi, hiszen a múlt század elején épült. A legelső funkcióját legendák övezik, az épület 1993. évi rekonstrukciója során, a padláson talált tárgyakból, illetve az építkezés során oda látogató idősebb emberek elmondásaiból kiderült, hogy a második világháború előtt a város egyik legkiválóbb szórakozóhelyének adott otthont. A jelenlegi parkoló helyén volt a „lovak számára fenntartott parkolóhely”, azonban őket a ház falához pányvázták ki. A magasföldszint nyugati szárnyában kialakított nagyteremben, és a keleti szárnyában lévő kisebb teremben még ma is látszanak a színpadot a nézőtérről elválasztó pillérek. Az alagsorban volt a konyha, az első emeleten pedig a szobák – ahogyan az ebben az időszakban szokás volt. Az épület az észak-déli tengelyére szimmetrikus. A ház történetének érdekes alakulása, hogy az alagsori részben jelenleg is egy szórakozóhely üzemel. Az épület alagsora alatt – ahogyan az Pécs történelmi belvárosának nagy része alatt – a török időben épült pincerendszer helyezkedik el.
A budapesti épületünket – ahogyan az Arany János utcai homlokzaton elhelyezett emléktáblán is látható – a neves építész, Wellish Andor tervezte. 1923-ban kezdődött meg az építkezés és két év alatt elkészült az épület, az akkor még Két Sas elnevezésű utca 25. száma alatt. Eredetileg csak háromemeletes volt az ingatlan. A II. világháborúban bombatalálatot kapott az épület, és a megerősítés után építették rá a negyedik és az ötödik emeletet, majd a hetvenes években a hatodik emeletet. Az épületen kívülről jól látszanak a ráépítések különböző stílusjegyei.
Az épület több száz éves alapokon nyugszik. Legutolsó, 1929-es ráépítésekor a Salgótarjáni Kőszénbánya budapesti bérházának épült, az első szint Arany János utcai termeiben még ma is látszik a vezérigazgatói iroda eredeti falburkolata, illetve a szomszédos kormányzati épületbe átvezető lépcsősor. Jelenleg a két épület között nincs átjárás, de a szomszédos patinás korábbi funkciójában Bányászati Hivatal épületével hosszú évtizedekig szimbiózisban élt iskolánk épülete.
A II. világháború után a munkásőrség épülete lett az abban az időszakban Guszev tábornokról elnevezett utca 25. számú épülete, és jelentős átalakításokat hajtottak rajta végre. A mindennapi tevékenységük részeként rendszeresen lőgyakorlatoztak az épületben, amelynek nyomai a belső udvar műkő lábazatán mind a mai napig látszanak.
A második emeleti gondnoklakás lakója hosszú történeteket tudott mesélni arról, hogy az épület titkos pincejáraton keresztül kapcsolódott a Parlamenthez és a szomszéd épületekhez. A pincei rész mind a mai napig hivatalos óvóhely, továbbá szintén a pincében található egy 80 négyzetméteres alapterületű, 30 cm vastag monolit vasbeton „polcokkal” felszerelt fegyverraktár. Fegyver persze ma már nem található az épületben, mert a tudás lett a hatalom :). … oktatási intézményként azért egy-két „puskát” biztosan találnánk még ma is az épületben, vagy nem?
The post Iskolaépületeink kalandos története – 25 évesek vagyunk! appeared first on MUA Szakgimnázium.
